Jövőképek 2.
Soha az írott történelem kezdete óta nem volt még ennyire béke, mint most. Mondjuk, az egy érdekes kérdés, hogy hogyan mérhető az, hogy béke?
Véleményem szerint rendkívül egyszerűen: osszuk el az adott évben erőszakos halállal elhunytak számát az emberiség teljes létszámával. Nyilvánvalóan az emberiség hatalmas létszámnövekedése mellett is az erőszakos halállal elhunytak száma az utóbbi évtizedekben drámaian csökkent. Még a háborús jellegű konfliktusok is egyre kevesebb halottal járnak. Az egy dolog persze hogy a média imád vájkálni az erőszakban és mivel ma már nagyon gyors a kommunikáció, a világ legtávolabbi sarkában is történik egy kis csetepaté, az azonnal színes-szélesvásznon kerül a világ összes újságjába, TVjébe. De ez ne vezessen meg senkit: itt bizony soha nem látott béke van.
Ennek ellenére egy soha nem látott háború dúl, minden eddiginél nagyobb intenzitással. Ez a háború pedig a különböző felépítésű államok közt zajlik: nem erőszakkal, “csak” gazdasági eszközökkel.
Az ötvenes években a hidegháború is ideológia alapon dúlt: Egyik oldalon a szabadversenyes kapitalista országok a másik oldalon a központosított szocialista országok álltak. Mind tudjuk ezt a versenyt a kapitalista társadalmi rendszer nyerte meg, és ma már csak nagyon elvétve találunk egy-két kis országot, ahol ne a kapitalizmus lenne.
Most más alapon dúl a háború: a mostani harcoló felek mindegyike kapitalista. A különbség abban van, hogy hogyan viszonyul az állam és az állampolgárok. Mondok két szélsőséges példát.
Az egyik példa Svédország. Az állam minden dolgozót, minden vállalkozót és egyáltalán mindenkit, akinek valami vagyona van, keményen megadóztat. Utána viszont az állam nagyon magas szinten ellát mindenkit. Remek és ingyenes az egészségügyi ellátás. Magas a nyugdíj. Kiváló színvonalú a munkanélküli segély. Ilyen a szociális állam.
A másik szélsőséges példa az ázsiai feltörekvő országok, mint például Kína. Itt az állam minimálisan adóztat: Nem ritkán a munkáltató bérköltségének 90-92%-a nettó módon a munkavállaló kapja. De természetesen az állam se nyugdíjat, se egészségbiztosítást sem biztosít - ezt mindenki oldja meg maga. Meg egyébként is mindenki fizessen mindenért. Ráadásul itt a bérek is alacsonyak - örülnek, ha végre már nem hallnak éhen. Ilyen a passzív állam.
Nyilván ezek szélsőséges példák: a létező államok különböző árnyalatokban valahol a kettő közt találhatók.
Nos van két rossz hírem: Első az, hogy mi elvileg egy szociális államban élünk. A másik az, hogy ez az oldal áll vesztésre.
De miért áll a szociális állam vesztésre? Leginkább az az oka, hogy nem annyira hatékony. A dinoszauruszok is kipusztultak, mert nem voltak versenyképesek az emlősökkel. Ha kiszámoljuk, mibe kerül egy adott termék előállítása, akkor nem ritkán a vállalkozónak húsz-harmincszor annyiba kerül Svédországban, mint Kínában. Nyilván alapvető ellentét van itt a dolgozók és a vállalkozók közt. Kínában remek dolog vállalkozónak lenni és Svédországban remek dolog munkavállalónak lenni.
Mi következik ebből? A vállalkozók nem akarnak hatalmas profitot veszíteni és ezért áttelepítik a gyáraikat keletre. A helyi munkavállalók pedig sztrájkolnak, a szocialista politikusok interpellálnak. A nagy kassza pedig fogy, a feszültségek nőnek.
De nem csak a gyárak települnek el, hanem mindenki, akinek nagyon nagy jövedelme van, és úgy érzi, nem kellene már a fél országnak abból élnie, hogy ő olyan okos és ügyes, hogy ennyit keresett. Másrészt nagyon sokan úgy döntenek, nem kell nekik tolni ezt a közös szekeret, elüldögélnek ők fenn, tolja más. Ha kiváló a munkanélküli segély, és ha nem buzog a munkakedve, akkor bizony eléldegél ő munka nélkül. Ennek szélsőséges példáját láttam például Thaiföldön. Angol munkanélküli fiatal férfiak hordái élnek ott. Mivel arra olcsó a megélhetés (még a Big Mac is fele annyi, mint náluk), készségesek a lányok, a munkanélküli segélyből úriasan megélnek. Az angol állam megengedheti magának, hogy a lógósait exportálja.
Különbségek eddig is voltak, de a helyzet az utóbbi időben vált égetővé. Miért? Az ok, hogy az utóbbi tíz évben sok korábban “zűrös” hely stabilizálódott. Ilyen például Kína, Oroszország. Ezek ma már stabil kapitalista gazdaságú országok.
Másrészt a világ nagyon kicsi lett. Ma Budapestről gyakorlatilag a világ kulturált vidékeinek 95%-ra eljuthatunk 24 órán belül. Olyan olcsón lehet ma utazni, szállítani, hogy megéri a világ végéről is 500 forintos tornacipőket szállítani, és megéri havonta hazautazni a nyugdíjért.
Harmadrészt az utóbbi időben nagyot fejlődtek a minőségbiztosítási technikák. Ma nagyon jó módszereik vannak arra, hogy viszonylag “kultúrálatlan” munkaerővel is minőségi termékeket állítsanak elő.
Mi lesz ebből? Nyilván, ahogy ezek a gyorsan fejlődő országok száguldanak, később majd megengedhetik maguknak, hogy emeljék a fizetéseket. De valószínűleg az állam nem fogja átvállalni sem a nyugdíj, sem az oktatás, sem az egészségügyi ellátás költségeit. Erre jó példa Japán. Ők végigjárták a felívelés szakaszát és elég gazdagok ahhoz, hogy jóléti államot játszanak. De nem teszik. A nyugdíjat mindenki maga gyűjti, az egészségügy ellátás fizetős, és az egyetemi oktatás a világon a legdrágább.
Mit tehetnek a jóléti szociális államok? Rájuk rossz napok járnak. Mese nincs, folyton valamit vágni kell. Nyugdíjakat csökkenteni kellene - ez viszont szinte lehetetlen - a választók jelentős része nyugdíjas. Ezért azokat büntetik, akik majd később mennek nyugdíjba. Emelik a korhatárokat, csökkentik az induló összegeket. És ezt meglehetősen sunyin, nem reklámozva, vagy mint nálunk, a kemény szigorító intézkedéseket hoznak, de csak sok évre előre. Az idő persze telik, és majd lesznek, akik 2012 után mennek majd nyugdíjba, és amikor megkapják az első nyugdíjukat, igen csak elcsodálkoznak - miért csak fele az ő pénzük a tavaly nyugdíjba mentekhez képest? Az állam pedig így szól: Tíz éve meghoztuk ezt a törvényt, eddig nem vetted észre? Eddig egy szóval sem tiltakoztál! Bocsi…
És ugyan ez megy az “ingyenes” oktatás és az “ingyenes” egészségügy körül. Szépen szeletelik a dolgokat. Most senki se gondolja, hogy a gonosz politikusok összeesküvése van a háttérben! Nem erről van szó. Minden politikus kényezteti a választóit - ha megteheti. Csak éppen ebben a helyzetben nem tehetik - mert zajlik a háború, ahol vesztésre állunk. Ez van.
Látom a szemén, nem teljesen hisz nekem. Pedig csak nyissa ki az újságot, vagy valamelyik hírportált. Olvasson a sorok közt! (A magyaroknak ebben már óriási gyakorlatuk van.) Itt bizony háború zajlik és mi sikeresen beverekedtük magunkat a vesztes oldalra… Ez van. Innentől mindenki nézze meg magának a kínaiakat - és kezdjen el csak magára számítani… |