Segítség! Rengeteg pénzem lett!

A legtöbb ember úgy gondolja, hogy váratlanul sok pénzhez jutni remek dolog. Csakhogy az ember, mintha csak természeti törvény lenne, olyankor jut ilyen pénzhez, amikor éppen nincs rá szüksége. Így aztán, a hirtelen ránkszakadt pénzt szépen elverjük. Utána meg egy életen keresztül szidjuk magunkat.

Bármilyen hihetetlen az emberek életük folyamán minimum egyszer váratlanul nagyobb összeghez jutnak. Ha Ön kedves olvasóm ezt még nem élte át, itt és most ezt megígérhetem, ez be fog következni. Hogy mikor? Fogalmam sincs. De váratlanul. Mit fog tenni vele? Most nem arra gondoltam, hogy listát állítson össze belőle, hogy mire fogja elkölteni. Azt kérdeztem mit fog tenni vele?

Elverni rettentő egyszerű a pénzt. Bármennyit el lehet költeni: erre jó példa Jefri herceg a Brunei szultán öccse, aki személyesen 8 milliárd dollárt vert el (ez 1600 milliárd forint!) és kis híján csődbe taszította a világ leggazdagabb országát. Vagy a nagy összegű lottó nyertesek. Szinte kivétel nélkül sikerül elverniük egy-két év alatt az egészet. Na erről még külön is írok egyszer, olyan hihetetlen az egész…

Szóval mit fog tenni ezzel a pénzzel, ami hirtelen és váratlanul az ölébe pottyant? Van egy barátom, ő azt szokta mondani: hétszer gondold meg amikor olyasmit veszel amit etetni kell, amire rendszeresen költeni kell, amivel munka van és ami után adót kell fizetni. Talán ha az esettanulmány házaspárja is megfontolhatta volna ezt…

Most kedves olvasó nagy valószínűséggel egyszerű helyzetben van - éppen nincs ilyen ölébe pottyant pénze, sőt valószínűleg kesernyésen mosolyog magába: én bizony ezt el nem hiszem, hogy én valaha is csak úgy, váratlanul… Akkor ez pont jó alkalom arra, hogy most minden befolyástól mentesen eldönthesse mit is fog majd tenni, amikor a váratlan elérkezik.

Az én felfogásom szerint vannak az életben olyan pontok, amikor nagyon fontos, hogy az embernek legyen extra, nagyobb pénze, és van amikor ez nem olyan fontos. Mik ezek a nagy pénznyelő időszakok: Önálló életkezdés (saját lakás), gyerekek egyetemi tanulmánya és önálló életkezdése, váratlan munkahely elvesztés, váratlan betegség, nyugdíjbavonulás. Ha ezekre az időszakokra nincs külön pénzünk, akkor jobb esetben csak évtizedekre reménytelenül eladósodhatunk, rosszabb esetben belehalunk. Ez nem vicc. Nem sokat változott a helyzet azóta, hogy az adósokat eladták rabszolgának… De mennyire más a helyzet, ha van egy szép kis tartalék programunk, amibe rendszeresen teszünk egy kis pénzt (pl. a jövedelmünk azt a bizonyos tíz százalékát) és ebből minden szépen finanszírozható…

Most tehát tessék egy komoly elhatározást tenni: Ha majd megjön az a váratlan nagyobb összeg - amit én most ünnepélyesen mindenkinek megígérek - akkor legalább a felét tessék berakni egy ilyen tartalékképzési programra és szépen fialtatni. Látták az elrettentő esettanulmányban, ha csak a felét félrerakta volna kedves minta párunk a hirtelen rájukszakadt 14 milliónak akkor mindössze 6 év alatt ebből a 7 millióból 17 lett volna, és akkor nem élték meg volna totális csődként a munkahely elvesztését 57 éves korban.

Jelenleg Magyarországon a családok kevesebb mint 2%-ának van komolyabb tartalék pénze. És akkor még arról, hogy ez hogyan van menedzselve és milyen hozamokat hoz, nem is beszéltem. Ezzel szemben a nyugat-európai és amerikai családok 60-70%-a rendelkezik értékpapír alapú menedzselt megtakarításokkal - gyerekek oktatására, váratlan egészségügyi és munka problémákra, nyugdíjra. Jó tudom, nálunk ezt nem tanították - taníthatták - a szülők a gyerekeknek, de hát csődbe kell egy egész nemzedéknek menni ahhoz, hogy a gyerekeink ne így éljenek?

Az emberek amikor összehasonlítják magukat a nyugat-európai és amerikai családokkal, akkor mindig azt érzik, hogy sokkal szegényebbek náluk. Frászt. Mi sokkal gazdagabban élünk - a jövedelmünk sokkal magasabb százalékát verjük el, sőt még vérlázító kamatokkal adósságba is verjük magunkat. És így tényleg nagyon szegények leszünk. Karácsonykor elnéztem az egyik bevásárló központban, mit tolnak ki az emberek a kocsijaikon. Elképesztő volt. Az a hihetetlen mennyiségű bóvli amire elköltötték a pénzüket! Szerintem már január végére semmi értelmes sem marad meg belőle - a nagy összegű adósságon kívül…

Igazán nem nagy a kérésem: csak egy ici-picit gondolják ezt végig! Ha gondolják szívesen leülök Önökkel elbeszélgetni erről. Kérjen időpontot!